Szabó Zoltán

 néprajzkutató, dudatanár, zenész, a Hagyományok Háza osztályvezetője

Közgyűjteményben 1986 óta dolgozom. A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán (az ország második legnagyobb néprajzi gyűjteményében) kettős feladatom volt: a gyűjtemény fából készült tárgyainak állagvédelmi kezelése, költöztetése, új raktárbázis létrehozása mellett a Magyarlukafai Néprajzi Műhely éves tevékenységének (nyári táborok, továbbképzések, gyermekfoglalkozások, szakkörök), Pécsett való szervezése.

Budapestre kerülve (1993) az ország legnagyobb Néprajzi Múzeumában a Gyűjteményi Főosztály keretében a Magyar Osztályon dolgoztam 2008-ig. Kezdetben két tárgyegyüttest, a Közlekedés-, valamint az Építkezésgyűjteményt, később 1996-tól a Halászatgyűjteményt, valamint néhány évig a Hangszergyűjtemény munkáját is irányítottam. Ez utóbbi gyűjtemény revízióját is elvégeztem. (2001) A gyűjteményhez kötődik muzeológusi munkám egyik legszebb feladata az aerofon hangszercsalád – ezen belül is főként a dudák – állagvédelmének megszervezése, gyűjteményes, katalógusban rögzített feldolgozása, valamint egy 1000m/2-es kiállításon való bemutatása. (Aki dudás akar lenni…Dudák és dudások a Kárpátokon innen és túl 2004.)

Eddigi múzeumi tevékenységem során egységében kezeltem a muzeális és a kortárs népművészet tárgyait, jelenségeit, hiszen elválaszthatatlan, ezer szállal összekapcsolódó alkotó folyamatokról van szó. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy átalakuló világunkban a kulturális palettán egyre szűkülő a társadalmi bázisa a népművészetnek. Ezért rendkívül fontos, hogy az utóbbi 50-70 év tárgyalkotó folyamatait gyűjteményes keretekben vizsgálhassuk, a társadalom szélesebb tömegeinek bemutassuk. Erre volt kiváló példa a 2017-ben elkészült Kéz-Mű-Remek kiállítás a Műcsarnokban, ahol az alkotógárda tagja lehettem.

A népzenével gyermekkoromban ismerkedtem meg, mivel akkor még a lakodalmakon a falumban a helyi parasztbanda muzsikált. Aktív zenésszé Csányi Zsolt (1959-1981) bunyevác harmonikás mellett váltam, akivel a katonáskodást követően a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Baranya Táncegyüttesét kísértük. Első zenekarom (Vizin, 1983-1988) minden tagját név szerint említhetném, hiszen csodálatos éveket töltöttünk együtt a déli határszélen. Három magnókazettánk jelent meg (1986, 1987, 1988) Ehhez a pécsi időszakhoz tartozik még Ágoston Bélával való megismerkedésem, ami a dudabőrök kikészítésétől a közös produkciókig, a különböző dudák hangzásának ötvözéséig, napjainkig tart. (Ágoston trió és a vendégek 1997, Ágoston Dudás Formáció, Agostons 2005, 2008, Pipatórium)

Dudás múltam során több tudós dudással „tündérrel, boszorkánnyal, ördöggel, szépasszonnyal” volt dolgom. Külön köszönettel tartozom elsősorban azoknak az idős mestereimnek (Bárácz György-Mohács, Rade Makszimovics- Szenttamás Gadányi Pál-Tótújfalu, Pál István-Tereske) akiktől a dudajáték alapjait tanultam meg. A tündérek sorát az énekesekkel kezdeném, akik „igazi szépasszonyok” (Sebestyén Márta, Juhász Katalin, Szvorák Katalin, Fábián Éva) és csodálatos, megigéző énekhangjukkal ajándékozták meg a hangszerek hangját. Külön köszönettel tartozom Dervár Ferencnek (Kume, a Népművészet Mastere 2019.), aki jellegzetes drávamenti hangjával, egyéniségével az anyanyelvi duda-és furulyajáték elsajátítására tanított. (Kume és barátai 1989-1992) A Vujicsics együttessel készített felvételek mindig a kamaramuzsikálás, a virtuóz hangszerkezelés magasiskoláját jelentették számomra. A Halász László vezette tököli Kolo együttesnek 1990-től vagyok tagja, táncházaink kiválóan működnek. Az Állami Népi Együttes „Ezerarcú Délvidék” című produkcióját is mi kísértük. Az utóbbi évtizedekben egy „ördögi intézmény” az Etnofon Népzenei Kiadó és „bűbájos vezetője” Kis Ferenc vonzáskörébe kerültem. „Sikeres pokoljárásaim nyomán” 1997-ben jelent meg első önálló dudás-lemezünk (Vizin Antal - Dervár Ferenc - Szabó Zoltán) Gajde su gajde címmel (Etnofon kiadó), amelyet a Hungaroton Kiadónál A tündérek ajándéka (2004) című lemez követett. Külön színfoltja muzsikus múltamnak Csörsz Rumen Istvánnal és Juhász Katalinnal a Carmina Danubiana együttes létrehozása. Eddig két lemezünk jelent meg Burgundia utca 2004, valamint a Budavár tövében (2008) címmel. A SzABóoTAGE formáció Orczi Gézával az utóbbi időszakok zenei kísérleteiből született, alapja a virtuóz duda és a dob különleges hangzásvilága. (Tündérek és boszorkák 2009) A 2010-ben megjelent Dudaverseny (Tündérek ajándéka II.) című szólólemezem azokat a zenei kísérleteket tartalmazza, ahol a modern hangzásvilág szerves része a dudamuzsika. Mindeközben két könyvem is megjelent a hangszerről. (A duda, The Bagpipe. A Néprajzi múzeum Tárgykatalógusai 9. 2004, illetve Hála Józseffel közösen jegyzett „Dudásoknak kanászoknak közzibül, közzibül …” című (2010), amely a Bartók Béla tiszteletére rendezett, –Európában egyedülálló – ipolysági 1910-es kanászhangverseny, dudaverseny történetét meséli el. A legutóbbi években jelent meg a Misina Együttes, valamint a Tiszta Forrás Zenekar két dudalemeze, „Oj gajdasu” (1912) és Dil-dil duda (2018) címmel, Ezekhez a lemezekhez már hat éve speciális zenei táborok is tartoznak, amelyeket az utóbbi időben Zalaegerszegen a Gébárti Kézműves Házban tartunk.

Az Óbudai Népzeneiskola Duda-tanszakát 2007-óta vezetem. Legmeghatározóbb élményeim közé tartozik, amikor a növendékek önállóan elkezdenek a hangszeren muzsikálni. Ez idő alatt két diákomat a legmagasabb tanítási szintig, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékéig sikerült elvezetni, amire büszkén tekintünk. Feladatunk, hogy az önálló muzsikálás mellett a kamarazene is része legyen a tanulók zenei repertoárjának. Tudjanak önállóan és csoportosan is muzsikálni, követve az elődök (pásztorok, dudások) tevékenységét. Az „Óbuda Duda Banda” többéves működése, fellépései is fémjelzik az itt zajló munkát.

Mindezek mellett az Óbudai Népzeneiskola Duda-tanszaka volt a kezdeményezője a „Magyarországi dudahagyomány” UNESCO-kulturális örökség sikeres felterjesztésnek is.