Logo
Nyomtatás

Dúdolj verset - Kobzos Kiss Tamás emlékezete

Dúdolj verset - Kobzos Kiss Tamás emlékezete

Kobzos Kiss Tamás emlékezete, a Dúdolj Verset ide kattintva letölthető.

Ezt a verssort elsőként Csokonai Vitéz Mihály választotta mottóul 1802-ben, A’ Tavasz című Kleist-fordí- tásának címlapjára. Forrását maga jelöli meg: „Szilágyi Márton 1699”. Az akkor már több mint százéves szö- vegrészlet valóban a debreceni kollégium tanárának, Szilágyi Tönkő Mártonnak egyik alkalmi verséből való, amellyel kortársát, Debreceni Ember Pál teológust köszöntötte új könyve megjelenésekor. A teljes strófát ritkán idézik, pedig Csokonai alighanem a hiányzó sorokat is beleértette (akárcsak a vers további, hasonló kezdetű szakaszait):

 

 

Dúdolj Verset! Kinek? A’ Magyar nemzetnek,
’S abban le-tétetett Christus seregének,
Uj Testámentomi lelki Épületnek,
Melly jutalma Urunk érdemes vérének.

A szép, emblematikus sor felidézésével Csokonai mintegy kezet nyújt a debreceni tudós és költőelődöknek. A tőlük örökölt jeligét – amellyel Szilágyi az allegorikus dalnokot, a poeta canenst biztatta szólásra – saját kötete homlokára tűzi, a feladatot pedig önnön küldetésével azonosítja. Igaz, immár nem a reformátorok tó- nusában szól, hanem saját korának érvényes, sőt divatos nyelvén: egy felvilágosodás kori német költő antikizáló, de friss hangütésű, profán, tavaszi költeményeit ülteti át magyar nyelvre. Ezzel azt is sejteti a 29 esztendős ifjú poéta, hogy tisztában van a költő szerep koronkénti változásával, rugalmasságával, s azzal, hogy a szép versek mindenkori „dúdolása” valamiképp még magánéleti téma esetén is a közösséghez juttat el üzeneteket.

Utoljára frissítve:csütörtök, 17 október 2019 17:10
Készült a Magart műhelyében.